A Szent Mónika Baba Mama Közösség családjainak készült az érzékenyítő program. Május 1-i hétvégén közösen utaztunk el, 6 család, 10 felnőtt és 13 gyermek 4-15 éves kor között. A levél című filmet előző este megnézte a társaság, ami jó alapot adott beszélgetésre.
Másnap kirándulni mentünk ahol egy tisztást találva az volt a program célja, hogy érzékenyítsük a gyereket a természet szépségeire, kincseire. Először körbeálltunk, úgy hogy mindenki vállal érintkezik. Kértem, hogy mindenki csukja be a szemét és hallgatózzon bele az erdő hangjaiba. Itt a csönd relatív volt a korosztályi különbségek miatt. Becsukott szemmel mindenki előrenyújtja a kezét és elindul a kör közepe felé, amíg nem találkozik egy másik kézzel, amit megragad. Majd kinyitván a szemünket, láthatjuk azt a kesze- kuszaságot, ahogy össze vagyunk kapcsolódva. A feladat az volt, hogy bogózzuk ki magunkat.
Következő játék az volt, hogy csoportokat alkotva minden kiscsoport vonuljon el és találjon ki egy természeti tájat vagy egy jelenséget és azt mozgó szobor formájában adják elő. Ezt nagyon élvezték a gyerekek. Minden csoport egyesével bemutatta azt az előadást, amiből a többieknek ki kellett találni, hogy mire gondoltak. Amikor meglett a természeti táj vagy jelenség, amit ábrázoltak, az volt a kérésem, hogy mindenki álljon be és találja meg a helyét ebben a képben. Majd mindenki egyesével elmondta, hogy ő micsoda, kicsoda a képben. Volt naplemente, tornádó, erdő fákkal és kisállatokkal.
Figyelembe véve a gyerekek figyelmi képességét itt be kellett fejezni a folyamatot, mert elfáradtak, éhesek lettek, ezért visszatérve a vendégház udvarán folytattuk a játékokat. A gyerekek párokat alkottak. Az egyik becsukta a szemét, amíg a párja elvezeti egy általa kinézett növényhez, fához, bokorhoz. A becsukott szeműnek ki kellett tapogatnia, hogy mi lehet az adott növény. Majd szerepet cserétek.
