fotó: Domenico Loia, Unsplash
Az „emberi várostervezés” egyik legnagyobb szószólója Jan Gehl dán építész, akinek nézetei magyarul is olvashatók Élhető városok (Cities for People) című könyvében. Gehl egész munkásságával azt bizonyítja: gondos tervezéssel, kellő odafigyeléssel vonzó és élhető helyekké tehetjük városainkat. Alapgondolata szerint a „jó város” az embert állítja középpontba, azokat az emberi adottságokat és szükségleteket, melyek mindenkire jellemzőek. Eszerint közös emberi igény a szabad gyalogos mozgás lehetősége a városban, ahol „szemmagasságban” érnek bennünket az élmények; s ahol van mód a másokkal való találkozásra éppúgy, mint egyedüllétre és elvonulásra. Csakhogy a modernizáció, s főképpen a növekvő autósforgalom szinte mindenütt ezeknek a természetes igényeknek a korlátozásához vezetett, s az „emberi dimenzió” háttérbe szorult. „Hagyományos értelemben a város az ott élő emberek találkozásának és társasági életének színtere” – állítja Gehl, aki szívesen példálózik itáliai városokkal: Velencével, Siénával. Ezekben a városokban tömeg, zaj és rengeteg autó helyett kényelmes utcák, hangulatos közösségi terek csábítanak ott-tartózkodásra, sétálásra, kerékpározásra. A szerény léptékek, az emberi testtel és érzékeléssel harmonizáló térbeli arányok és méretek tesznek élhetővé egy várost. Mindehhez gondos tervezői munkára van szükség – csak kellő feltételek megteremtése esetén éreznek ugyanis az emberek késztetést arra, hogy gyalogosan vagy kerékpárral közlekedjenek és sok időt töltsenek a város nyilvános terein.
fotó: Igor Oliyarnik, Unsplash
