Engedem-e, hogy képmásiságom tudatossága formálódjék?
Beleengedem-e úgy magamat ebbe a folyamatba, hogy egyre inkább az Istenhez hasonlóvá váljak a döntéseim, szavaim, tetteim, az életformám által?
Valóban Istenhez hasonlóvá alakulok az évek során?
Az életem vége felé hasonlóbb vagyok-e Istenhez, mint amikor elkezdtem ezt az utat?