Az emberek sorsa valójában az Egyház születésének pillanatától központi szerepet játszik az Egyház életében és tanításában. Olvassuk az Apostolok Cselekedeteiben, hogy a görögök özvegyeit, árváit – úgy veszik észre – háttérbe szorítják a zsidó özvegyekről, árvákról való gondoskodás során, és erre az Egyház reagál: kinevezi a diakónusokat, hogy gondoskodjanak róluk. Ehhez hasonló példák végig megtalálhatók az Egyház életében évszázadokon keresztül.