Fotó: mostafa meraji, Unsplash
A történelem hajnalán #
Előző gondolatmenetünkre utalva, mely az energiafelhasználás sebességéről szólt, meg lehet fogalmazni, milyen legyen elvben a fenntartható társadalom. A vadászó-gyűjtögető emberiség teljes egészében a természet komplex ciklusaiból élt, így annak részeként volt értelmezhető, hatása a természettől nem különíthető el. A letelepedett népesség azonban természetátalakításba kezdett, az erdők irtása a történelem hajnalán a Zagrosz-hegységtől és Mezopotámiától kezdve egészen a modern kori brazil esőerdőkig éppen ezt a hatékony energia-entrópia átalakítót, az élőrendszert érintette kedvezőtlenül (4. ábra). Mivel helyébe nem került hatékonyabb rendszer, így a Föld, mint egész, az entrópia szempontjából kedvezőtlenebb helyzetbe került. A korábbi természetből eredő energiaforrásokat kiváltó helyettesítők, azaz az ősmaradványi (fosszilis) források nem jelentettek valódi többletet, hiszen nem a természet részei és az energia-entrópia átalakítás során nem újulnak meg3.
- ábra. A Termékeny Félhold, az első civilizációs bölcső. Az emberiség bölcsője a Termékeny Félholdnak nevezett területen ringott, amely a mai Irak, Szíria, Jordánia, Izrael és Egyiptom területén fekszik (4. ábra). Általában az egész mediterrán térség, a Földközi-tenger medencéje az európai kultúra bölcsőjének tekinthető, azonban a táj olyan gyökeresen változott meg a nagy civilizációk nyomán, hogy őshonos élővilágának ma töredéke létezik és lehetne terméketlen félholdnak is nevezni. A szubtrópusi és mediterrán erdőségek és erdős ligetek, amelyek a tájat uralták a földművelés előtt, sérülékenyebbek, mint a trópusi erdőségek, ahol az erdőt eltüntetve az új fák egy év alatt 3-4 métert nőnek és gyorsan helyreáll az eredeti állapot. Ellenben a szubtrópusi térségben a fák kivágása (épületek, tüzelő), illetve a képződött tisztás művelése, vagy legeltetése esélyt sem ad az erdő megújulásának. Az első földművelő társadalmak összeomlását valószínűleg az erdők eltüntetése, az ebből fakadó relatív vízhiány és a termőföld kimerülése okozta. Éppen ezen folyamat irányának megfordítására született az első civilizációs vívmány, az öntözéses földművelés. A vízhiányt ugyan pótolta az eljárás, azonban a hegyekből érkező folyók vize általában oldott ásványi anyagokban gazdag, így a földről elpárologva szikesedést okoz. Az egykori Mezopotámia területe így vált évszázadok alatt terméketlen szikes sivataggá, amelyben a természetes rendszer nem képes regenerálódni, bár az öntözés ma is fontos szerepet játszik Irakban (bővebben: Molnár Géza: Ember és természet, 2009. Bp. Typotex; p. 25-41.)
Mi az, ami fenntartható? #
Fotó: Robert Bye, Unsplash
Azok a rendszerek fenntarthatóak tehát, melyekben a megújulás sebessége legalább akkora, mint a használaté, mert így folytonos energia-entrópia átalakítás történhet. Ha erdőket vágunk ki, azokat pótolni kell, vagy erdővel, vagy bármi olyan megújulásra képes rendszerrel, mely legalább annyira hatékony energia-entrópia átalakító, mint a természet, ugyanis a lebetonozott térségek és városi épületek visszajuttatak minket az élet előtti földfelszín tulajdonságaihoz. Ez az első axióma, amelyet be kell tartanunk.
Fotó: Tim Swaan, Unsplash
Második axiómaként el kell fogadnunk a hulladékmentes, körfolyamatok sokaságára épülő rendszert, mint elérendő célt. Az entrópia akkor marad tartósan alacsony, ha a társadalom+természet rendszere úgy működik az anyag körforgása szempontjából, mint a természet egymaga: benne az anyag a megújuló (külső forrású) energia hatására körbejár, nem képez hulladékot. Ez az elv tehát megoldási lehetőségként a természetszerű körfolyamatok kiépítését tartja elfogadhatónak, amelyek a természet működését utánozzák, idegen szóval biomimetikusak.
Végezetül: a visszalépés mindig kisebb összetettséggel, azaz a komplexitás csökkenésével jár. Visszalépés, ha egy erdő helyett betonutak és háztetők töltik ki a felszínt. Visszalépés, ha a rendszer működése ugyanazon rendszerben képez hulladékot. Az élettelen felszínhez képest előrelépés a növényzet, ahhoz képest pedig a bonyolult állatvilág. Összetettségben persze előrelépés a mai társadalom is, de ehhez már nem a természet adja az erőforrásokat, hanem a bányászat és közben a Föld egészének összetettsége, komplexitása jobban csökken, mint amennyit nyerünk a komplexitás növekedésével a társadalomban. Ez utóbbi állítás az entrópia növekedése miatt igaz. A mai bonyolultság tehát túlment a fenntartható határon, s a természet pusztításával egyúttal csökkenti azt a szintet is, ahova vissza lehet térni (→kattints ide, ha szeretnél többet tudni a társadalmi fenntarthatóságról)
Fotó: Harry Cunningh, Unsplash
A mezőn és az erdőben és az ott rejtőző állatvilágban, tulajdonképpen már minden kertben olyan valóság mutatkozik meg, ami végtelenül valóságosabb, öregebb, mélyebb és csodálatosabb, mint bármi, amit emberkéz alkotott…
(Alfred Hoffmann)
Figyelembe véve azon rendszermodellek eredményeit amelyek a társadalom jövőbeli pályáját írják le, és az összes rendelkezésünkre álló adatot, arra jutunk, hogy jelenlegi teljesítményeink, a tudomány vívmányai, a Földön élő hatalmas népesség mind az egyelőre megfelelő mértékben hozzáférhető energia következményei. Ha az elérhető energia mennyisége nem tud tovább növekedni, úgy a gazdasági növekedés lehetősége eltűnik, ezzel egész jelenlegi gazdasági modellünk felülvizsgálatra szorul. Az energia nem megújuló és belső eredetű volta további komoly probléma, a társadalmi rendszer keltette hulladékkal együtt. A társadalom összetettségének ára van, a bonyolultság növelése energiafelhasználás-növekedést, a fenntartás azonos mennyiségű energiabeáramlást feltételez. Ez csak akkor képzelhető el, ha a társadalmi rendszer megújuló és külső energiaforrásra épül és anyagában körfolyamatokra épülő lesz.
Fotó: Anne Nygård, Unsplash
