3. Körfolyamatos, természetközeli gazdasági rendszerek

Fotó: Volodymyr Hryshchenko, Unsplash

A természetes rendszer működése során nem termel hulladékot, mert ami az egyik faj, vagy populáció számára hulladék, az egy másik számára nyersanyag. A természetes rendszer működése során számos pozitív szolgáltatást hoz létre: tiszta vizet, jó levegőt, termőtalajt biztosít, a szélsőségeket igyekszik egy tűréshatáron belül tartani, pl. az erdő párologtat hőség idején, ezzel hűti a környezetét. A természetes rendszer építőkövei helyi nyersanyagok, energiaforrása megújuló, legtöbb esetben a napsütés. Az ilyen rendszerben az anyag körbe vándorol, átalakul (megújuló energiaforrás segítségével), míg minden élőlény hasznosul belőle. A természetes anyagátalakító folyamatoknak nincs egyetlen célja, hanem az anyag körkörös mozgása miatt minden élőlény ebben a láncban vesz részt és ahhoz optimalizálja saját működését.

Fotó: Evan Demicoli, Unsplash

Ezzel szemben a mai gazdasági rendszerekben távoli anyagok felhasználása is zajlik, túlnyomórészt nem megújuló energiaforrásokra alapozva, miközben a gyártási folyamatok során – melyek lineárisak, azaz a bányától a gyárkapu felé mutatnak – rengeteg hulladék képződik, és sokszor a gyártott termék maga is hulladékként végzi.

Az így felépülő gazdaságot Günter Pauli elnevezése nyomán Kék Gazdaságnak, (→ kattints ide, ha szeretnél többet tudni a Kék gazdaságról) vagy tévesen körkörös gazdaságnak hívják. A gazdasági folyamatokban keletkező hulladék újrafelhasználása, az energiaforrások megújulókra cserélése segíthet abban, hogy megmentsük magunktól a bolygót és magunkat a pusztulástól.

Az 5. ábra példája tökéletesen írja le a rendszerek közötti különbséget:

5. ábra. A Manhattan-sziget ma, és az ember előtt. Bővebb magyarázat a szövegben.

A mesterséges rendszer (a város) sok hátránya nem látható, de elképzelhető: energiabeszállítás, tiszta víz beszállítás, élelmiszer beszállítás szükséges, valamint a hulladék és a szennyvíz elszállítása, ezek maguktól nem hagynák el a rendszert. Ezzel együtt a mesterséges rendszer közvetlen környezetében növeli az entrópiát, a rendszeren belül. Mindeközben kevés hasznos dolog keletkezik, a beszállított energia csupán a „mindennapokhoz” kell. A természetes rendszer az anyag körforgásában nem igényel más erőforrást, mint a napsütés, közben tiszta levegőt, vizet, stb. állít elő és az entrópiát a világűrben növeli, azaz a rendszeren kívül. 

A sörfőzdék a szilárd nyersanyagoknak, nagyrészt a sörárpának csak 4%-át használják, a többi hulladék. Hulladék a szén-dioxid, a lúgos szennyvíz és a hulladékhő. Ám a szilárd hulladék 70%-a rövid szálú rostanyag, amelyet a papíripar nem tud feldolgozni, és takarmánynak sem jó. Viszont a gombák lebonthatják. Így hát a piacon keresett gombákat termesztenek rajta. Utána már jó takarmánynak (45%-a szénhidrát), azt tehenek eszik meg. A sörfőzdék szilárd hulladékának 26%-a fehérje. Ebben gilisztát tenyésztenek (egy évi százezer hektoliter teljesítményű sörfőzde naponta 1,3 tonna gilisztát termel). Maga a giliszta a baromfi természetes tápláléka, sokkal jobb, mint amin általában a gyári csirkéket nevelik. Majd a marhák és a csirkék trágyája az emésztőbe kerül, az itt termelődő metán erőforrás. Természetes úton kezelik az itt visszamaradó szennyvizet, megfelelő növények és állatok társításával halakat tenyésztenek benne, amelyek szintén eladhatóak. A lúgos szennyvízbe bevezetik a szén-dioxidot, és ebben értékesíthető algákat termesztenek. Egy ilyen rendszer energetikailag teljesen önellátó, hétszeres termelékenységet, és négyszeres foglalkoztatottságot teremt az eredeti sörfőzdékhez képest. Nincs az egységek között szállítási költség és szennyezés, és rengeteg élelmet termel az éhező országokban.” (Végh László- Szám Dorottya-Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet)⁴

Fotó: Joel Fulgencio, Unsplash