Cél:
- feleslegessé vált tárgyak újbóli hasznosítása
- hulladék csökkentése
- ökolábnyom csökkentése
- hátrányos helyzetű település segítése
- segítők segítése
- szolidarítási érzés növelése
A Cserhátsurányi Szent István Keresztény Iskola nevelőivel és intézményvezetőjével már korábbra nyúlik vissza a személyes kapcsolatom. Ez a település Balassagyarmattól 15 km-re található, lakosai száma 750 fő. Az iskola a balassagyarmati Szent Imre Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tagintézménye. A 113 tanuló 8%-a hátrányos helyzetű, a szomszédos település Herencsény, ahonnan szintén járnak diákok az iskolába, szerepel a hátrányos települések listáján. A falu rendezett, az emberek tisztesen szerény körülmények között élnek. Munkalehetőség leginkább Balassagyarmat ipari negyedében van. Az iskola integrált nevelést folytat, több sajátos nevelési igényű gyermeket és roma tanulót oktat. A nevelőtestület a munkahelyi követelményeken túlmenően is rengeteget foglalkozik a diákokkal. Sok állami és egyházmegyei pályázatot adnak be, táborokat szerveznek. A jótékonysági báljukon az iskola apraja-nagyja részt vesz szereplőként, segítőként, szervezőként. A bevételből az oktatási eszközöket bővítik, az iskola felszereltségét javítják. Részt vesznek az iskolakert programban. Rendszeresen szerveznek lelkigyakorlatokat. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a tárgyi tudás átadása mellet életmódban, szemléletben, lelkileg is neveljék a gyerekeket.
Dunakeszi, ahol lakom, Budapest elővárosa, sok lakóparkkal, jó körülmények között élő családokkal. A feleslegessé vált javakat igen nehéz elhelyezni. A fővárosban és a közeli Vácott működő karitatív szervezetek gyakorlatilag már nem tudnak adományokat fogadni, a helyi Karitász szervezet pedig nem rendelkezik raktárakkal. Tulajdonképpen a településen nem is nagyon vannak támogatásra szoruló családok, annál több kinőtt ruha, cipő, feleslegessé vált, igen jó állapotú tárgy. Ruhagyűjtő konténer egyetlen helyen van az 56 000-es városban. (Korábban több helyen volt, mivel azonban a lakosság szemétlerakóként használta azokat, a rendezetlen környezet miatt legtöbbet megszüntették.) A legtöbben a kukába dobják, jobb esetben a kuka mellé teszik a tárgyakat, de azok is inkább a szemétbe kerülnek.
Városunkban működik a Krisztus Király Római Katolikus Általános Iskola. A kapcsolatom velük, és a két településen végzett munkám még 2021-ben kezdődött. A cserhátsurányi iskola vezetője, Bóta Bernadett elmesélte, viszik nyáron a gyerekeket Erzsébet táborba, de az egyik roma kislánynak semmiféle felszerelése nincsen. Akkor döbbentem rá, hogy milyen magától értetődő dolog lenne a két település összekapcsolása. Egyik oldalon igény, a másik oldalon a bőség és a pazarlás.
Így született meg az első adománygyűjtő akció annak az évnek júniusában, Telekné Dézsi Ágnesnek, a dunakeszi iskola igazgatójának egyetértésével és támogatásával. 2022-ben újabb két akciót szerveztünk. Az adományokat családom és baráti körünk szállította el az iskolába. Mivel a vidéki iskola nevelői minden gyerek családi körülményeit pontosan ismerik, ezért célzottan tudják az adományokat elosztani. (igen jó minőségű ruházat, cipők, játékok, könyvek, konyhai eszközök – ez utóbbiak egy részét az iskola is hasznosítani tudja, mivel az iskolakertben megtermelt zöldséget közösen fogyasztják el, vagy főznek belőle, valamint közös sütögetést is tartanak a gyerekeknek).
Projektem ebbe a folyamatba épült bele. Első része csak ad hoc született. A dunakeszi iskola tavasszal bazárt rendezett, a befolyt összeget jótékonyságra fordították. Telefonáltak, hogy még mindig rengeteg dolog maradt meg, így ezek ismét Cserhátsurányba kerülhetnek. Megdöbbentő volt, hogy a „maradék” is két nagy méretű személyautót töltött meg teljesen. Ennyi tárgy menekült meg a szemétbe dobástól, s hasznosult újra. Tulajdonképpen nem tudom megítélni, hogy egy-egy ilyen akció hány embert érint, hiszen a szülők közül igen sokan lépnek ilyenkor. Ez azt jelenti, hogy ők már megismerkednek az „add tovább, használd újra” hulladékcsökkentési gondolattal, és a „szolidaritás a rászorulókkal” elvvel. A fényképeken csak azok szerepelnek, akik a pakolásban segítettek.
Az igazi újdonság „a könyvgyűjtés az osztálykönyvtárak létrehozására” akció volt. Ez is két gondolatot foglalt magában. Egyrészt, igen nehéz a könyveket is újrahasznosítani. Az antikváriumok vagy át sem veszik, vagy olyan nevetséges összeget fizetnek érte, hogy az szégyen. A helyi könyvtár sem fogad be már könyveket, még a filléres akcióba sem. A cserhátsurányi iskolába viszont járnak olyan gyerekek, akiknek családjában egyáltalán nincs, vagy esetleg csak pár könyv van. Így az volt az elképzelésem, hogy minden osztályban legyen egy olyan könyvsarok, ahol az adott korosztálynak szóló könyvek, mesék, ismeretterjesztő könyvek találhatók, amelyeket a gyerekek bármikor levehetnek, forgathatnak. Mivel a katolikus iskolában pont előzőleg volt a jótékonysági bazár, úgy gondoltam, újabb forrásokat is be kellene kapcsolni, kitágítani a gyűjtés körét a plébániákra. Mivel ez már meghaladta egyéni lehetőségeimet, így megkerestem az ötlettel a plébániai Karitász csoportot. Vezetőjük, Váta Enikő és a tagság lelkesen támogatta azt. A két plébánia, (Szent Mihály és Szent Imre plébániák) vasárnapi hirdetésébe bekerült az akció. Időben két hétvégét és a közte lévő hetet jelöltük meg. A logisztikát a Karitasz csoport tagjai biztosították. Mint a fotón is látszik, több száz könyv gyűlt össze. A mennyiséget látva az egyik Karitasz tag, Imre Erzsébet, a férjével felajánlotta, hogy ők egy fuvarral elviszik a csomagok egy részét másnap. A maradék elszállítását ismét a családom biztosította.
Azóta a cserhátsurányi iskola nevelőtestülete minden osztályterembe elhelyezte az olvasósarkot. Az ismeretterjesztő könyvek a szaktanterembe kerültek. Több olyan tökéletes állapotú könyv volt, amely év végi jutalomkönyvként hasznosul, vagy később iskolai versenyeken a helyezettek ajándéka lehet. A maradék könyveket az előtérben helyezték el, ahol a gyerekek szabadon válogathattak. Volt, aki azon nyomban belemerült az olvasásba!
Remélem, ezeknek a gyerekeknek a könyv használata az életük részévé válik, s rájönnek az olvasás szépségére.
