1. Szervesanyag-körforgás és komposztálás családban és közösségben

fotó: Pavel Ševela / Wikimedia Commons

„Ne feledd: a talajon nemcsak állsz, hanem élsz is!” (Stefanovits Pál)

Komposztálás során az  (elsősorban növényi eredetű) szerves anyagok a természetes lebontási módokkal megegyező folymatok során aerob módon elbomlanak, és humuszanyagokká alakulnak.

A komposztálás a szerves (pl. konyhai) hulladék kezelésének ideális módja (hacsak ez növényevő vagy mindenevő haszonállatok táplálékaként nem hasznosítható). Csökkenti a hulladéklerakókba kerülő összes hulladék mennyiségét, csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Utóbbi nem csak abból fakad, hogy (legalábbis háztáji komposztáláskor) a hulladék helyben marad, így szállításával nem jár fosszilisüzemanyag-égetés, hanem mivel a szerves anyagok levegőtlen bomlásakor (igy sokszor a szeméttelepeken is) erősen üvegházhatású metángáz képződhet, míg a komposztálás levegőigényes folyamat, s így nem eredményez metánt. Másrész a komposztáláskor kaialakuló humuszanyag sok egyéb haszna mellett számottevő mennyiségű szerves szenet tart magában, amely a hulladék elégétésével azonnal légköri széndioxidként jelentkezett volna. A humuszanyag mindemellett a talajba keverve hosszú időn keresztül lassú felszabadulású tápanyagot biztosít a növények számára, s ezzel csökkenti a műtrágyák és rovarirtó szerek szükségességét. Utóbbi az egészséges növény jó ellenállóképességéből fakad. Élénkíti a talajéletet. Már magát a komposztálási folyamatot számos látható és láthatatlan élőlény végzi: talajbaktériumok és gombák sora  mellett giliszták, pajorok, meztelencsigák, ászkarákok, ezerlábúak intézik ezt a munkát, ezek pedig pókok, százlábúak, sünök, madarak táplálékaiként a helyi biodiverzitás jótékony növekedéséhez is hozzájárulnak.

(A mező- és kertgazdálkodásunkban végbemenő paradigmaváltás szükségességéről személetesen szól az itt megtekinthető Kisfilm)

Mi komposztálható?

Magánszemélyként a legtöbb szerves hulladékunkatt komposztálhatjuk, például a gyümölcs- és zöldségmaradványokat, az udvari nyesedéket, a kávézaccot és a tojáshéjat, de kerülnünk kell a húst, a tejtermékeket, az olajokat és a zsírokat – legalábbis nagyobb mennyiségben. A komposztálással kapcsolatos tévhitek közé tartozik, hogy rossz szagú vagy kártevőket vonz. Utóbbi abban az estben valóban lehet probléma, ha húst vagy más állati fehérjét helyezünk a komposzthalomra, ezért is ellenjavallott ezek komposztálása, holott elbomlásuk (kis mennyiségben) mikrobiológiailag lehetséges. 

Az jól kezelt komposztáló nem vagy csak alig bocsát ki szagokat, de ha mégis, ásványi zeolit adagolásával ez is megszüntethető.

A komposztálás szempontjából két fő alapanyagtípussal találkozhatunk, mégpedig a zöld és barna anyagokkal. A nedves, zöld anyagok (frissen vágott fű, ételmaradék, trágya) és a száraz, barna anyagok (avar, szárított fű, fás anyagok) helyes arányának esetén a komposzthalomban található mikroorganizmusok lebontó munkája kémiai eredetű energiát szabadít fel, és emiatt megnövekszik a hőmérséklet, a tartalma lassan “megérlelődik”, és komposzttá válik. 10 kg szerves részből körülbelül 6 kg komposztot nyerhetünk. A komposzt megérése után a talaj jellemzőitől függően 10-40 dkg/m2 komposzt kijuttatása javasolt. 

A komposztálható anyagok bővebb kifejtése és néhány továbbmutató link itt található.

Fotó: JamesDeMers, Pixabay

A közösségi komposztálás

A közterületen elhelyezett közösségi komposztálókban ugyanolyan egyszerűen zajlanak a folyamatok, mint az otthoniban, a kihívás az emberek megnyerésében és szemléletformálásában lehet, illetve ezzel a nagy mennyiségű zöldhulladékkal már több a feladat. Cserébe ott a közösség, amely ezt a munkát végzi. Ne csak felhasználói legyünk a közösségi komposztálónak, hanem kapcsolódjunk be a csapat munkájába! Olyan lakóövezetekben, ahol nem adott mindenki számára a kerti komposztáló létsítésének lehetősége, a közösségi komposztálás megszervezését különösen érdemes megfontolnunk, mert ez érdemi közös cselekvést jelent, csökkentheti a hulladékkezelési költségeket, és értékes erőforrást biztosít az – esetleg szintén közösségi – kertészkedéshez. A közösségi komposztálás jó példái a társasházak udvarán létesített komposztálók, plébániakerti komposztládák vagy a közösségi kertek komposztálói, ahol a családok központi helyre juttathatják szerves hulladékukat. 

A szervezéshez fontos először felmérni a lakók, tagok vagy más lehetséges résztvevők igényét és érdeklődését, azonosítani a lehetséges (és lehetőleg árnyékos) komposztálási helyszíneket, illetve kialakítani a komposzt karbantartási és felhasználási rendszerét (ehhez még lásd: Hogyan gyűjtsük a hulladékot?). Mindez megtehető közösségi találkozókon vagy egy önkormányzat tájékoztató jellegű erőfeszítéseinek keretében, amelyek célja a lakosság oktatása a komposztálás előnyeiről és a komposztáló edények vagy kertek megfelelő karbantartásáról. Meg kell szervezni néhány eszköz beszerzését (pl. komposztkeretek, vízhatlan szárazanyagtároló, zeolit-tároló), valamint egy komposztgazda felkészítését, aki ügyelni fog a komposzthalom levegőztetésére, víztartalmára, szén-nitrogén arányának megfelelő beállítására. “Komposztgazda lehet egy lelkes lakó, közös képviselő, házmester, gondnok, kertész, pedagógus vagy a közösség bármely tagja, munkatársa, akit a közösség – szóban vagy írásban – felhatalmaz erre, és akinek a felügyeletével helyben hasznosíthatják a kertben, udvaron keletkező zöldjavakat, vagyis helyben tarthatják az értékes tápanyagokat, a zöldhulladékból keletkező humuszt.” – írják a “komposztmesterek”, akiknek honlapját érdemes tanulmányozni.

A közösségi komposztálás megszervezéséhez pár további adalék:

Közösségi komposztálási tippek és hibalehetőségek

Milyen közösségi munkákra számíthatunk?

Pár további szempont

A növényi hulladék komposztálása majd a komposzt felhasználása kertjeinkben helyreállítja az anyag ökologikus körforgását, s mint ilyen, a minden szempontból igen kívánatos körforgásos gazdaság  kicsiben történő megvalósításaként is felfogható. Különösen igaz ez, ha magának a kerti nyesedéknek a komposztálása valósul meg (esetleg ágaprítást követően, melynek eszközigényét ugyancsak érdemes közösségi szervezésben megoldani), ahelyett, hogy eltüzelnénk azt, ami ráadásul a települések levegőszennyezésének komoly időszakos forrása. A zöld hulladék elvitetése kertjeinkből pedig voltaképpen aktív fáradozás kerti talajaink tápanyagkészleteinek kimerítéséért, így rendkívül elhibázott “kertészkedési kultúra” terméke. Az aprított ágak (mivel bomlásuk lassú) még alkalmasabbak lehetnek talajtakarás (mulcs) céljára, amely szintén rendkívül áldásos a talajélet, a talajnedvesség megőrzése, a gyomok megfékezése szempontjából. Lassan aztán ez a mulacsnyagon is végbemennek a komposztképződés folyamatai, azok minden tárgyalt áldásával. Ehhez kapcsolódóan említhető gyakorlat a „Chop and Drop” azaz levág és ledob módszer, amikor a növények biomasszáját helyben hagyva gondoskodunk a tápanyagutánpótlásról. Ilyenkor lényegében  friss nyesedékkel mulcsozzuk (takarjuk) a földfelszínt és helyben komposztálunk. Útmutató ebben és ebben a videóban.

Fotó: Annie Spratt, Unsplash

További ajánlott források
 

• A Komposztfórum Magyarország anyagai
• A HuMuSz közösségi komposztálásról szóló anyaga
• BBC: Kertész kertje évad 22. rész részlet – komposztálás
• Béres András és tsai: A komposzt is érték!, 2017, Bp. Herman Ottó Intézet.
• FAO: Mission: Keep soil alive!
• Gabe Brown: Porból élet. Egy család útja a regeneratív mezőgazdálkodás felé, 2021, Törökbálint, Tbálint Kiadó. – egy angol nyelvű ismertető videó a könyvről
• Geoff Lawton: 18-Day Fast Compost [PDC Review] – 18 napos Berkeley-komposzt
• Kiss the Ground – film és mozgalom
• Nézsa község önkormányzata: Hogyan komposztáljunk?
• Vászonzsákoslány: Így komposztálunk a 3. emeleten – komposztálás kezdőknek