1. Szelektív hulladékgyűjtés

„Ezek a problémák szorosan kapcsolódnak a selejtezés kultúrájához, amely egyaránt érinti a kirekesztett embereket és a gyorsan hulladékká váló dolgokat. Gondoljunk csak bele például, hogy a gyártott papír nagy része kárba vész, nem hasznosítjuk újra. Nehezen ismerjük el, hogy a természetes ökoszisztémák példaszerűen működnek: a növények tápanyagokat állítanak elő, amelyek táplálják a növényevőket, ezek pedig táplálják a ragadozó élőlényeket, eközben jelentős mennyiségű szerves hulladék termelődik, és ez új növények létrejöttét segíti elő. Ezzel ellentétben az ipari rendszer nem fejlesztette ki a hulladék és a melléktermék feldolgozásának és újrahasznosításának képességét. Még nem sikerült olyan cirkuláris termelési modellt elfogadni, amely biztosítaná a forrásokat ma mindenkinek és a jövő nemzedékeknek, és amely a legnagyobb mértékben korlátozná a nem megújuló erőforrások használatát, mérsékelné a fogyasztást, elérné a felhasználási, az újrafelhasználási és az újrahasznosítási hatékonyság legmagasabb fokát. A probléma megoldása az lenne, ha valamiképpen szembeszállnánk a selejtezés kultúrájával, amely az egész bolygót fenyegeti. Mégis azt látjuk, hogy még mindig nagyon keveset léptünk előre e tekintetben.” (Ferenc pápa: Laudato si’. 22.)

Évente sok százmillió tonna hulladékot termelünk, ebből sok biológiailag nem lebomló: lakossági és kereskedelmi hulladék, bontási törmelék, orvosi, elektronikai és ipari hulladék, erősen mérgező és radioaktív anyagok. Úgy tűnik, a föld, az otthonunk egyre inkább egy hatalmas szemétdombbá válik.

 

Szemét vagy hulladék? #

Fogyasztói társadalmunkban könnyen lesz hulladék a fogyasztási cikkeinkből. Megunjuk őket, de nem használjuk más célra, nem ajándékozzuk el, nem adományozzuk el, nem cseréljük el, ha pedig elromlik, megsérül, nem javíttatjuk meg őket. 2019-es adat alapján jelenleg az Európai Unió átlagában fejenként átlagosan 500 kg, Magyarországon pedig 400 kg szemetet termelünk évente: ez naponta közel 1,5 kg-ot jelent. (Az adatok 2019-re vonatkoznak.)

 

A hulladék a még értékkel rendelkező, alapanyagként felhasználható anyag – ezt vissza lehet forgatni, vissza lehet kapcsolni a gazdasági körforgásba. Amikor ezt az értékteremtő lehetőséget elszalasztjuk, akkor lesz valójában szemét a fogyasztási cikkeinkből: a napi szóhasználatban szemétnek a kommunális kukába kerülő, újrahasználatra már nem kerülő anyagot hívjuk. Napjainkra a világ olyan hulladékkrízisbe és erőforráshiányos helyzetbe került, hogy rendkívül fontos a hulladékok másodlagos alapanyagként való felhasználása. Fontos, hogy mindazt a nyersanyagot, amit a természettől egyszer már elvettünk és beleforgattuk a gazdaságba, minél tovább bent is tartsuk a gazdasági körforgásban. Az elsődleges hulladékok szelektív gyűjtésével és nyersanyagként való felhasználásával jelentős energiát és további elsődleges nyersanyagot takarítunk meg. A hulladék és szemét közötti különbségről ITT olvashatsz részletesen.

 

Újrahasználat vagy újrahasznosítás? #

„Ha mély motivációk által vezetve valamit újra felhasználunk ahelyett, hogy gyorsan kidobnánk, az olyan szeretetcselekedet lehet, amely belső méltóságunkat fejezi ki.” (Ferenc pápa: Laudato si’. 211.)

Vajon miért kapott még egy pápai enciklikában is helyet az újrahasználat? Mi a különbség az újrahasználat és az újrahasznosítás között?

Az újrahasznosítás azt jelenti, hogy az adott tárgyból ismét nyersanyag lesz, míg az újrahasználat esetében a tárgy marad az, ami volt, csak a használója vagy a használati célja változik meg, új célt adunk a létezésének. Újrahasználatnak számít a használt cikkek adás-vétele, kölcsönzés, bérlés vagy elromlott tárgyaink megjavíttatása. Az újrahasználattal megtakaríthatjuk azt az energiát, ami a termékek újrahasznosításához szükséges, és azokkal a nyersanyagokkal is spórolunk, amelyekre egy új termék létrehozásához lenne szükség. Egy példával élve: újraHASZNOSÍTÁS alatt azt értjük, hogy a műanyag dobozt bedobjuk a szelektívbe, majd azt egybeöntik más műanyagokkal és új terméket gyártanak belőle. Ehhez képest az újraHASZNÁLAT az, mikor ugyanazt a műanyag dobozt eredeti funkciója után más célra, lényegileg változatlan formában, például kutyaitatóként használjuk.

Az EU hivatalos hulladékhierarchiája a hulladékok kezelésének egyes módjait mutatja be, felülről alulra láthatók az egyre rosszabb megoldások. Láthatjuk, hogy az újrahasználat itt is megelőzi az újrafeldolgozást. További érdekességeket ITT olvashatsz.

 

Forrás: https://humusz.hu/hirek/hulladekhierarchia/24865

Szelektálhatósági piktogramok #

Ha ma Magyarországon szóba kerül a „környezetvédelem” mint olyan, akkor 10 emberből 9 boldogan rávágja: „Igen, én védem a környezetet, szelektíven gyűjtöm a szemetet!” De vajon valóban jól csináljuk? Tudtátok, hogy

– a szelektálást piktogramok segítik a csomagoláson (meglepő, de a felnőtt magyar lakosság nagy része ezeket az ábrákat nem ismeri, és nem is figyeli),

– bár a piktogramok használata sajnos nem kötelező, és ezért előfordul, hogy nem is találunk ilyen jelzést, azért jó orientációt adnak,

– a piktogramok jelentését bizony meg kell tanulni, néhány gyakori jel alább:

A Möbius-szalag egy körbefutó nyíl, melynek jelentése, hogy a termék újrahasznosításra alkalmas. NEM jelenti azt, hogy a termék újrahasznosított anyagból készült, vagy hogy az újrahasznosítás mindenképpen megtörténik: utóbbi feltétele a megfelelő újrafeldolgozási és a szóbanforgó anyagot elfogadó szelektív hulladékgyűjtési rendszer megléte és használata. Ha azonban a szalag közepén egy százalékos értéket és anyagjelölést is találunk, az arra vonatkozik, hogy a termék mekkora részben származik újrahasznosított alapanyagokból és a csomagolás mely anyagára vonatkozik mindez.	A „Green Dot” azaz Zöld Pont jelölés a hulladékgyűjtési, különválogatási és újrafeldolgozási megoldásokkal foglalkozó európai Extended Producer Responsibility (kiterjesztett gyártói felelősség) védjegye, és azokban az esetekben tüntetik fel a csomagoláson, ha a gyártó pénzügyi hozzájárulással támogatja a hulladék visszagyűjtését és újrafeldolgozását. Önmagában nem számít környezetvédelmi címkének és nyilatkozatnak.	A „Kukásember” jelölés arra hívja fel a figyelmet, hogy ne szemeteljünk, hanem a megfelelő helyen gyűjtsük azt. Csak olyan csomagoláson használható, amely nem újrahasznosítható. Möbius-szalaggal együtt nem használható.[/caption]

– műanyagok szelektálgatósága esetén a legfontosabb szabály: 3-6-7 nem szelektálható, a többi igen. Ha ezt a mondókát bevéssük, nagy baj már nem lehet. (A számok a műanyagok anyagösszetételére utaló kódszám a csomagolásokon, ld. az alábbi ábrán)

Feladat #

Ha szeretnél belelátni a szelektált műanyag újrahasznosításába, nézd meg a Pet Kupa Műanyag Műhelyének oldalán található kisfilmeket. Ha pedig megtetszett, vedd fel a kapcsolatot a PET kupa szervezőivel és hívd meg saját közösségedbe is a MüMü-t! 

Országszerte megszervezett szelektív hulladékszállítás #

Magyarországon ma országszerte kötelezően meg van szervezve a leggyakoribb hulladékfajták – papír, műanyag, fém – házhoz járó szelektív hulladékszállítása. Ennek ellenére sok helyen sem a lakosság, sem a gazdálkodó szervezetek nem gyűjtik szelektíven a hulladékot, részben információhiány miatt, részben nemtörődömségből. Vegyük a fáradságot, és tájékozódjunk a lakóhelyünk, esetleg nyaralási helyszínünk hulladékszállítási lehetőségeiről! Jó, ha tudjuk, hogy a kommunális szemét elszállításáért fizetni kell, ezzel szemben a szelektív hulladék elszállítása – gazdálkodó szervezetek kivételével – ingyenes! Tehát még a pénztárcánkkal is jót teszünk, ha szelektíven gyűjtjük a szemetet.

Nemcsak azt lehet szelektálni, aminek a gyűjtése államilag meg van szervezve! #

Néhány alapanyag elkülönítve történő gyűjtését megszervezi az állam. Ennél azonban sokkal több alapanyagot tud az emberiség a technika jelen fokán újrahasznosítani. Ne korlátozzuk tehát szelektálásunkat az államilag megszervezett, házhoz menő rendszerben gyűjtött anyagokra. Gyűjthetjük szelektíven

– a textilt, ruhaneműt [Járj utána ITT],

– befőttesüveget,

– kupakokat,

– használt sütőolajat,

– elemet,

– gyógyszermaradékot,

– komposztálható zöldhulladékot

– még használható tárgyainkat adományozzuk vagy adjuk el, csereberéljük egymás között. Adományozással kapcsolatos tippjeinket itt találjátok.

 Még nagyobb lesz a szelektálásunk hatása, ha nem csupán saját háztartásunkban, hanem szűkebb közösségünkben is összegyűjtjük a speciális kezelést igénylő hulladékokat.

Mindezeket megfogadva a kommunális kukánk tartalma szinte nulla lesz.

Gyűjtsünk szétválogatva plébániai közösségben! #

Sok olyan termék van, amit hulladékká válva sokkal inkább megéri közösségben, nagy tételben gyűjteni. Ezeket egyesével meglehetősen macerás eljuttatni a megfelelő feldolgozási helyére, de ha sokan összeállunk, töredékére csökken az idő- és energiaráfordítás. Mi az alábbi hulladékok plébániai szintű szelektált gyűjtését próbáltuk már, és buzdítunk más közösségeket is, hogy lépjenek erre az útra:

– használt mobiltelefon, 

– befőttesüveg,

– lyukas és fél pár zoknik,

– használhatatlanná vált cipő és ruhanemű.

A közös gyűjtésnek egyben közösségszervező hatása is van! 

Szelektáljon a plébánia! #

Általánosan elterjedt tévhit (amit a szolgáltatók nem is mindig igyekeznek cáfolni), hogy a szelektív kukák csak magánszemélyeknek („lakosságnak”) járnak ingyen, mindenki másnak fizetnie kell érte. Ez azonban nem így van! A helyi hulladékszolgáltató a gazdálkodó szervezetek számára többnyire fizetős szolgáltatásként, a nem gazdálkodó szervezetek számára azonban ingyenesen köteles (!) biztosítani a hulladék szelektív begyűjtését. A plébániák – egyébként az akár állami, akár egyházi fenntartású óvodákhoz, iskolákhoz hasonlóan – a vonatkozó jogszabályok alapján nem minősülnek gazdálkodó szervezeteknek, azaz a szolgáltatók kötelesek térítésmentesen szelektív hulladékgyűjtőket biztosítani számukra (részletes indokolás itt). Mivel a kommunális kukák elszállításáért fizetni kell, a szelektálás bevezetése és az ingyenes szelektív gyűjtők használata még költségcsökkenést is eredményez a plébániák számára.

Recycling – upcycling – downcycling #

Bár gyakran használjuk a „recycling”, „újrahasznosítás” fogalmakat, egyesek szerint helyesebb lenne ezt a downcycling (értékcsökkentő újrahasznosítás) és az upcycling (értéknövelő újrahasznosítás) fogalmakkal felváltani.

Értékcsökkentő újrahasznosításról van szó, ha az újrahasznosítási eljárás során a fölöslegessé vált anyagot gyengébb minőségűként hasznosítják újra. Erre példa a műanyagok vagy a papírok „újrahasznosítása” (utóbbi újként fehér színű és jó minőségű, majd sárgás és rosszabb állagú lesz, ezek után papírszatyor, majd csomagolás lesz belőle, végül kidobják és elégetik). Ezzel szemben köznapi értelemben az értéknövelő újrahasznosítás olyan eljárás, amelynek során a fölöslegessé vált anyagot legalább annak korábbi minőségét megtartva hasznosítjuk újra (pl. PET-palackból pulóver készül).

Bár az értékcsökkentő kifejezésről negatív, az értéknövelőről pozitív képzetünk keletkezik, fontos látni, hogy a körforgásosság szempontjából egyik sem igazán jó megoldás: nem oldja meg a természet véges eltartóképességéből fakadó problémákat, csak kitolja az anyag végleges eldobásáig és megsemmisítéséig (elégetéséig vagy elásásáig) tartó időt. A fenti példában szereplő pulóvert nem fogjuk tudni újrahasznosítani, a felhasznált alapanyagot tehát csak két termék életciklusán keresztül tudtuk a gazdaság körforgásában tartani. Ahhoz, hogy az adott alapanyag hosszú időn keresztül a körforgásban maradhasson, az kell, hogy maga az alapanyag alkalmas legyen a korlátlan számú újrafeldolgozásra, és ténylegesen is olyan technológiával történjen az újrafeldolgozása, amivel feldolgozás után is ugyanolyan jó minőségű marad. Az üveg mint alapanyag például gyakorlatilag végtelenszer újrahasznosítható azonos minőségben.

Miért nem megoldás a szelektálás #

Ma Magyarországon a környezetvédelem a legtöbb ember számára egyet jelent a szelektálással. Ez azonban nem a legjobb megoldás a hulladékkezelésre. A fentebb bemutatott ábra – mely az EU hivatalos hulladékhierarchiája – a hulladék különböző kezelési módjait mutatja be oly módon, hogy felül vannak a preferált, alul az egyre kevésbé jó kezelési módok. A környezetterhelés felülről lefele nő.

Nézzük végig, mik is a legfőbb problémák a szelektálás után begyűjtött anyag újrahasznosításával:

– Rengeteg energia: a szelektív gyűjtési rendszer kialakítása, működtetése, újrahasznosító központok felépítése, működtetése, a hulladékok oda- és elszállítása hihetetlen energiát igényel. Ráadásul az újrahasznosítás sokszor nem is országon belül történik – tudtátok például, hogy a köztudatban környezetbarátnak tartott papír tejesdoboz („Tetra Pak”) hozzánk legközelebbi feldolgozóüzeme Lengyelországban található? Ennél közelebb nincs olyan központ, ami alkalmas lenne a Tetra Pak anyagában levő préselt papír-, műanyag- és fémrétegek szétválasztására és frakciónként történő kezelésére.

– Minőségromlás: a legtöbb műanyagfajta csak néhányszor használható újra, mert az újrahasznosítás során egyre romlik az alapanyag minősége. Még ha mindent ki is hoznánk egy PET-palackból, a minőségromlás miatt 5-6 alkalomnál többször nem lehetne feldolgozni az alapanyagát. Ehhez képest az üveg is és az alumínium is minőségromlás nélkül végtelenszer újrafeldolgozható.

– Újrahasznosíthatatlan új termék: örülünk, ha a régi joghurtosdobozunkból újrahasznosítás után re-táska lesz. Ezzel azonban legtöbbször véget is ér az újrahasznosítási körforgás, mert hiába készült részben újrahasznosított műanyagból, a táskát a műanyag és a többi alapanyag egybedolgozása miatt már nem fogjuk tudni újrahasznosítani.

– Alacsony szelektálási arány: Bár Magyarországon világviszonylatban nem rossz a hulladékkezelés, még nálunk is rendkívül alacsony a tényleges újrahasznosítás aránya. Tudtátok, hogy ma Magyarországon a települési hulladéknak legfeljebb egyharmadát gyűjtik szelektíven, és ennél is alacsonyabb a ténylegesen újrahasznosított alapanyag mennyisége? Lehangoló számok.

Mindezek miatt kell mindenekelőtt a hulladék elkerülésére törekedni, és a szelektív gyűjtést a minden törekvésünk ellenére elkerülhetetlenül megtermelődő hulladékra tartogatni.

Ha belevágnál egy hulladékmentesítő kihívásba, jó szívvel ajánljuk ezt az ingyenes tréninget.

„Lebomló” műanyag #

Szelektálásról szólva nem mehetünk el szó nélkül a „lebomló” műanyag mellett. Bizonyára sokan örültetek meg ilyen és hasonló zacskóknak a boltokban.

Gyanútlan vásárlóként felcsillan a szemünk – hiszen biztos nem írná ki a bolt, ha nem így lenne, csak megbüntetnék őket fogyasztók megtévesztése miatt, és hát nézz oda, még a tapintása is más. Mi pedig örülhetünk, mert megúsztuk a többször használatos táska maceráját, az előregondolkodást, tervezést. 

Ezzel szemben a helyzet az, hogy a biológiailag LEBOMLÓnak nevezett zacskó valójában biológiailag LEBONTHATÓ. Azaz nem magától, „csak úgy” bomlik le, hanem speciális körülmények között képes lebomlani. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, a lebontható zacskó egy összefoglaló név, többféle alapanyagból és többféle technikával készült termékeket jelent. Valamennyiükre elmondható viszont, hogy otthoni körülmények között sem házi komposztálóban, sem a műanyag szelektív gyűjtőben nem bomlanak le. Az ártalmatlanításukhoz ipari komposztálóra van szükség, ami ma Magyarországon nincs, legalábbis a lakossági hulladék nincs bekötve a rendszerbe. Ez alól kivételt csak az “otthoni komposztálásra alkalmas” vagy “ compost HOME” feliratú zacskók a kivételek (ld. pl. a jobb oldali ábrarészt).

Forrás: https://bio-di.com/bio-di_certification.html

Amíg tehát erre alkalmas ártalmatlanító rendszer nem jön létre Magyarországon, addig a hulladékká vált ún. „lebomló” (valójában lebontható) műanyagot a kommunális szemetesbe kell dobni.  Jelenleg tehát a lebontható zacskónak semmilyen környezetvédelmi előnye nincs a klasszikus műanyag zacskóhoz képest, arról a csekélységről már nem is beszélve, hogy álnyugalomba ringatva minket tovább erősíti az eddigi fogyasztói attitűdjeinket, az „eldobható” kultúrát és a lineáris gazdaságot. A legjobb dolog tehát, amit egyelőre tehetünk: nem tépjük le a gurigáról a „lebomló” műanyag zacskót. 

Ha további tudásra vágynál a „lebombló” műanyagról, ajánljuk az Xforest vagy a Humusz Szövetség cikkét, illetve ezt a videót.

Kukamonitoring #

Szelektálásról szóló fejezetünket egy prózai reflexióval fejezzük be: a kukamonitoringgal. Ez egy létező és bevett fogalom, nemcsak mi találtuk ki. A feladat egyszerű: nézz körül alaposan a szemetesedben! Ha van arra alkalmas méretű terület, érdemes valamilyen védőréteggel lefedett helyen valóban kiborítani a kukát, kommunálist és szelektívet egyaránt. Bár első hallásra bizarr lehet, de ha komposztálsz, akkor még a kommunálisban való matatás sem „undi”, hiszen vélhetőleg nincs benne bomló, rohadó anyag. Ha pedig még nem komposztálsz, akkor ez jó motiváció lehet ahhoz, hogy belevágj! 

Minden változás a jelen helyzet felmérésével kezdődik, nincs ez másképp a hulladékcsökkentéssel sem. A kukamonitoring nagyon érdekes tapasztalat, biztosan további gondolatokat indít majd el benned. Lehet, hogy meglepődsz, hogy egyes hulladékfajtából milyen sokat, másokból relatív keveset termelsz, vagy elgondolkozol, hogy melyik típusú hulladék csökkentésébe tudnál legkönnyebben/leghatékonyabban belevágni…. Ráadásul a gyerekek biztosan élvezni fogják!

Úgyhogy gyerünk, kukaszemlére és változtatásra fel! További ötleteket itt találsz.

Ajánlott források: #

• 24.hu: A csokipapírt hiába dobjuk a szelektív kukába | Trash Reality II.
• Ágoston-Papp Dorottya: Megoldás-e az újrahasznosítás? 
• FKF: Budapest Szelektív Hulladékgyűjtési rendszere
• Humusz Szövetség: A szelektív hulladékgyűjtésről gyerekeknek 
• Humusz Szövetség: Tények és tévhitek a szelektív gyűjtésről
• Kisokos a műanyaghulladékok újrahasznosításához
• Szelektív hulladékgyűjtés kisokos haladóknak