1. Elektromos hulladékok gyűjtése

„Figyelembe kell venni a hulladékok által okozott szennyezést is, beleértve a sokfelé jelen lévő veszélyes hulladékot. Évente sok száz millió tonna hulladékot termelünk, ebből sok biológiailag nem lebomló: lakossági és kereskedelmi hulladék, bontási törmelék, orvosi, elektronikai és ipari hulladék, erősen mérgező és radioaktív anyagok. Úgy tűnik, a föld, az otthonunk egyre inkább egy hatalmas szemétdombbá válik.”

(Ferenc pápa: Laudato si’. 21.)

E-hulladék – miről is van szó? #

Köznapi nyelven e-hulladék mind az elektronikai, mind az elektromos eszközeink élete végén megmaradó rom, gyakorlatilag tehát a használt vagy hulladékká vált háztartási gépekről beszélünk. Legyen az elromlott TV, leváltott mosó-, vagy mosogatógép, energiatakarékosabbra cserélt régi hűtőszekrény, legújabbra cserélt telefon. Ide tartoznak a különböző háztartási nagy- és kisgépek, a teljesség igénye nélkül a fagyasztók, tűzhelyek és sütők, főzőlapok, mikrohullámsütők, kisgépek, porszívók, kenyérpirítók, hajszárítók, mérlegek, úgyszintén az információs és távközlési berendezések, számítástechnikai eszközök, notebookok, nyomtatók, fényképezők és videókamerák. Lehet ez akár még működő, de már nem használt berendezés, vagy működésképtelen eszköz is.

 

Elektronikai hulladék és a Föld sóhaja #

„A felszín alatti vizeket sok helyen veszélyezteti bányászati, mezőgazdasági és ipari tevékenységből származó szennyezés, főképp azokban az országokban, ahol nincs elégséges szabályozás és ellenőrzés.” (Ferenc pápa: Laudato si’. 29.)

Elektromos és elektronikai eszközeink gyártásuk során és hulladékként is rendkívül nagy környezeti problémát jelentenek. Csak egyetlen mobiltelefonhoz 700-féle alapanyagot használnak, közöttük vannak az ún. „konfliktusos ásványok” is.

 

A konfliktusos ásványok egyike a koltán (ebből nyerik a tantál nevű fémet, amit kondenzátor bevonatok készítésére használnak, így megtalálható a mobilokban, a laptopokban, GPS-ekben, táblagépekben). A világ koltán készletének 80%-a Afrikában található, ennek is nagy része a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Ugyanott, ahol a hegyi gorillák, Grauer gorillák,  bonobók, a csimpánzok is élnek. Ha többet szeretnél megtudni a konfliktusos ásványok és a főemlősök kapcsolatáról, hívd meg közösségedbe, iskoládba a Jane Goodall Intézet előadását!

 

Elektronikai hulladék és a szegények sóhaja #

„Az egyenlőtlenség nemcsak egyéneket, hanem egész országokat érint, és ez arra kötelez minket, hogy nemzetközi kapcsolatokra kiterjedő etikában gondolkodjunk. (…) A néhány gazdag ország hatalmas fogyasztása által okozott felmelegedés kihat a föld legszegényebb helyeire, különösen Afrikában, ahol a szárazsággal párosuló hőmérséklet-emelkedés katasztrofális hatással van a mezőgazdasági termelésre. Ehhez jönnek azok a károk, amelyeket a szilárd és folyékony mérgező hulladékoknak a fejlődő országokba történő kivitele, valamint azoknak a vállalatoknak a környezetszennyező tevékenysége okoz, amelyek olyasmit csinálnak a kevésbé fejlett országokban, amit nem tehetnek meg az őket pénzelő országokban: „Megállapítjuk, hogy gyakran az így működő vállalatok multinacionálisak, amelyek azt csinálják itt, ami tilos nekik a fejlett országokban vagy az úgynevezett első világ országaiban. Amikor beszüntetik tevékenységüket és eltávoznak, általában óriási emberi és környezeti gondokat hagynak maguk mögött, mint például a munkanélküliség, elnéptelenedett városok, kimerült természeti erőforrások, kiirtott erdők, lezüllesztett helyi mezőgazdaság és állattenyésztés, kráterek, legyalult dombok, szennyezett folyók és néhány már fenntarthatatlan szociális intézmény.””  (Ferenc pápa: Laudato si’. 51.)

 

Bár az elektronikai eszközök „tiszta” keveréknek tűnhetnek például egy füstöt pöfögő autóhoz képest, a valóságban mind az előállításuk, mind az ártalmatlanításuk rendkívül sok társadalmi és környezeti problémát okoz – nem beszélve a használatuk közben létrejött terhelésről [Második réteg 3-ra mutató link]. A fejlett országok lényegében mindkettőt – az előállítást és a hulladékkezelést is – kiszervezték a jóval gyengébb munkajogi és környezetvédelmi előírásokkal, ellenben olcsó munkaerővel rendelkező peremországokba. Az elektronikai eszközök előállításához használt fémek bányászata és az újrahasznosításuk → lásd a szelektív gyűjtésről szóló alfejezetet mind olyan tevékenység, amely napjainkban a fejlett világban már csak a jólét és a szigorú jogszabályok miatt kivitelezhetetlen lenne. A ghanai Agbogbloshie az elektronikai hulladék feldolgozásának egyik központja, és a város neve a kilátástalan nyomorban végzett mérgező munka szimbolumává vált. Az itteni életről film is készült „Üdvözöljük Szodomában” címmel, egy megrázó riportot pedig itt olvashattok. Mielőtt pedig felmerülne: nem, nem vállalható érvelés ilyenkor a status quo védelmében, hogy „de legalább van valami munkájuk, mi lenne, ha ez se volna.” A szegénység azon fokozatának, amelyben nincs más megélhetésük, annak mi itt (a világ tőkeerősebb felén) haszonélvezői vagyunk. A strukturális bűnökről és a kizsákmányolásról itt olvashatsz részletesebben. 

A WHO jelentése szerint közel 13 millió nő számára jelent bevételi forrást, hogy újrahasznosítható anyagok után kutatva válogatják szét a szemetet, miközben ki vannak téve a méreganyagok hatásainak. Gyakran gyerekek végzik ezt a munkát, rájuk a mérgező anyagok még nagyobb veszélyt jelentenek, mivel szervezetük még fejlődik. A mérgező hulladékok továbbá a még meg nem született gyerekek fejlődését is gátolják, veszélybe sodorva a terhes nők életét is.

Mit kell tudni az elektromos hulladékról? #

Milyen veszélyes anyagokat tartalmazhat az e-hulladék?

 

„Ha egy gyerek megeszik mindössze egyetlen olyan tyúktojást, amely a ghánai Agbogbloshie nyomornegyedből származik, akkor az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által meghatározott napi határértéknél 220-szor több klórozott dioxin kerül a szervezetébe” – mondta Marie-Noel Brune Drisse, a jelentés vezető szerzője, aki hozzátette, „a nem megfelelő e-hulladék kezelés áll a háttérben”, amit sok ország még nem kezel egészségügyi problémaként.

 

 

Az elektronikai hulladékokban megtalálható leggyakoribb veszélyes anyagokról itt olvashatsz. 

 

Elektronikai eszközeink teljes élete

Mikor egy dizájnos, csillogó elektronikai eszközt vásárolunk, csak a jelent látjuk. Az elektronikai kütyüink élete azonban nem akkor kezdődik, amikor megvásároljuk vagy ajándékba kapjuk, s nem ér véget akkor, amikor megunjuk vagy újra cseréljük őket. Teljes életútjukhoz hozzátartozik:

– a legyártásáshoz és hozzá felhasznált csomagoláshoz felhasznált nyersanyagok kitermelése;

– a készülékek legyártása során felhasznált energia;

– a gyártási folyamat során bekövetkező környezetkárosítás;

– a társadalmi hatások között az üzemekben alkalmazott munkakörülmények;

– használat (1,5-2 év): energiafelhasználás, a készülékekből veszélyes vegyi anyagok kerülnek ki a környezetünkbe;

– a kütyük utóélete (e-hulladék): hulladékhegyek, e-hulladék feldolgozás (Ázsiában vagy Afrikában: emberi települések életkörülményeit lerontó, környezetszennyező módon).

 

Miért kell újrahasznosítani az e-hulladékot?

 

Csak az Egyesült Államokban évi 60 millió dollárnyi aranyat és ezüstöt hajítanak ki az emberek telefonjukkal együtt. Minden egymillió mobilból 16 tonna réz, 350 kiló ezüst, 34 kiló arany és 15 kiló palládium nyerhető vissza. Az elektronikai készülékek tehát sok olyan értékes anyagot tartalmaznak, ami szakszerű kezelés során visszanyerhető belőlük és így ezeket az anyagokat (ilyen pl. az alumínium, a réz, az ezüst vagy a nagy mennyiségű műanyag) továbbra is bent tarthatjuk a gazdaság körforgásában. Ezen alapanyagokat nem kell ismét kibányászni, nem kell a bányák létesítéséért erdőket irtani, utakat és tárnákat létesíteni. Ezen túlmenően az elektronikai eszközben található veszélyes anyagok (például az ólom, higany, króm, kadmium). Amikor ezek az eszközök a hulladéklerakókba kerülnek, majd tartósan a légkörrel és a talajjal érintkeznek, oxidációjuk során ezek az anyagok komoly szennyeződést okoznak a természetben. Elektronikai eszközeink újrahasznosításával azonban megakadályozható a mérgező folyamat.

Tehát, ha ezek az anyagok nem kerülnek újrafeldolgozásra és a hulladéklerakókban végzik, amellett, hogy jelentős környezeti károkat is okoznak, újra elő kell állítani azokat a Föld véges energiaforráskészletéből is.

 

A tervezett elavulás – korai elavulás problémája

Az ún. „tervezett elavulás” azt jelenti, hogy a gyártó szándékosan programozza bele a termékbe az idő előtti elavulást, elromlást. Ettől eltérő jelenség a „korai elavulás”, azaz hogy az adott termék élettartama rövidebb az elvárhatónál.  A tervezett elavulás önmagában is rendkívül izgalmas téma, amiről itt hallgathatsz meg egy érdekes beszélgetést. Azzal kapcsolatban nem foglalnánk állást, hogy valóban létezik-e a tervezett elavulás, vagy csak összeesküvéselméletről van szó, de az biztos, hogy az EU hivatalos adatai szerint elektronikus berendezéseink átlagosan 2,3 évvel rövidebb ideig működnek, mint amire képesek volnának. 

Vajon mit tehetünk akár a tervezett, akár a korai elavulás ellen magánszemélyként, egyénként?

Több lehetőségünk is van:

• keressük a minél hosszabb garanciával rendelkező eszközöket (így a gyártók talán érzékelik a tartósság iránti igényt),
• válasszunk moduláris (alkatrészekre szedhető) eszközöket, hogy az egyik alkatrész hibája ne jelentse az egész eszköz életének végét (a moduláris eszközökről itt olvashatsz, angolul pedig itt,
• vásárlásnál mondjuk el fenti szempontjainkat részletesen az eladónak is, hátha tud a nekünk megfelelő terméket ajánlani (de ha nem is, legalábbis szembesül ezzel a vásárlói igénnyel),
• írjunk alá erre vonatkozó kezdeményezéseket, petíciókat.

Milyen arányú az e-hulladék újrahasznosítása?

Világszinten az elektronikus hulladék 17%-át, az EU-ban kevesebb mint 40%-át hasznosítják újra, a többi vegyes hulladék. Az újrahasznosítási gyakorlatok tagállamonként eltérőek: 2017-ben Horvátország az összes e-hulladék 81,3%-át, Málta pedig 20,8%-át újrahasznosította.

 

Hova dobhatjuk az elektronikai hulladékunkat? 

A használhatatlan elektromos, elektronikai készülékeinket nem dobhatjuk a kommunális (zöld) kukába, de még lomtalanításkor sem tehetjük az utca szélére! Ez utóbbival sajnos kevesen vannak tisztában. A régi monitorok (→ Erről itt olvashatsz részletesen.)  különösen károsak a katódsugárcsövek és a bennük lévő magas ólomoxid-tartalom miatt, de a lomtalanításkor bármely készülék megsérülhet, és a roncsolás és csapadékvíz hatására a bennük található, addig stabil állapotban lévő veszélyes anyagok a környezetbe jutnak, onnan pedig elfogyasztott ételeink és az ivóvíz által a szervezetünkbe. 

A legbiztosabb megoldás, ha felkeresünk egy hulladékudvart, amelyben a mosógéptől kezdve a hűtőszekrényünkig mindenféle elektronikai eszközt ingyen leadhatunk → Olvass utána az újrahasználatról szóló fejezetben! 

Másik lehetőség az elektromos készülékeket árusító kereskedőknél történő elhelyezés, mivel e kereskedőknél az e-hulladék leadása a lakosság számára ingyenes. → Olvass utána! Cégként vagy intézményként az Inter-Metal Recyclingnál adhatjuk le a már használhatatlan e-hulladékunkat. 

Az elektromos készülékek gyűjtését közösségileg is támogathatjuk, például plébániánkon is megszervezhetjük a használt mobiltelefonok összegyűjtését a plébánián. → Olvass utána a szelektív hulladékgyűjtésről szóló fejezetben! 

 

Hogyan előzhetjük meg az elektronikai hulladék keletkezését?  #

• Első és legfontosabb: vigyázzunk a már meglevő készülékeinkre!  Szeressük őket, tartsuk őket karban, hogy minél hosszabb ideig szolgálhassanak minket. → Olvass utána!

1. Csak akkor vegyünk bármilyen eszközt, ha valóban szükségünk van rá! Semmiképp se azért, mert a trend ezt diktálja. Ezt persze – főleg gyerekek esetében – könnyebb mondani, mint megtenni. Egyéni szinten gyermekeinkkel megbeszélhetjük, hogy csak és kizárólag akkor kap új kütyüt, ha a régi használhatatlanná válik, és elmagyarázhatjuk ennek az okát is. Nem tagadjuk azonban, hogy a kortárs közösség rendkívül nagy nyomást jelent a fiatalok számára, ezért legjobb, ha vesszük a bátorságot és az egész közösség (osztály, plébánia, hittancsoport, stb.) szemléletét megpróbáljuk átalakítani, formálgatni. Egy közösségi használtmobil-gyűjtés például kiváló alkalom erre akár az iskolában, akár a plébánián. A mobilgyűjtést összekapcsolhatjuk egy szemléletformáló előadással is, például hívjuk el a Jane Goodall Intézetet előadni. Magyarázzuk el a közösségünknek a saját cselekedeteik hatását, azt, hogy az új kütyü vásárlása milyen erőforrásokat igényel és milyen módon szennyezi a környezetet. Láttassuk közösségünk tagjaival a saját cselekedetei(n)k hatását, amik – bár a fogyasztói társadalom erős marketingje igyekszik velünk az ellenkezőjét elhitetni– sajnos igenis léteznek! Hívjuk fel a figyelmet rá, hogy ha valakinek, nekünk katolikusoknak igenis hitből fakadó kötelességünk a szegények és a Föld sóhajának a meghallása, megértése!
2. Vegyünk használtat! Ha szükségünk van egy készülékre, akár a használt, felújított piacon is körülnézhetünk: manapság például a felújított laptopok és a vadiújak között alig lehet különbséget tenni. 
3. Javíttassuk!
   

   Fotó: Kilian Seiler, Unsplash

   Bár a jelenlegi elektronikai és elektromos berendezések sokszor nehezen vagy nem javíthatók, de mindenképp tegyünk egy kísérletet! Ha megengedhetjük magunknak, ne csak akkor javíttassuk meg a készüléket, ha anyagilag megéri, hanem akkor is, ha a javítása vélhetőleg kisebb környezeti terheléssel jár, mint egy új vásárlása!

4. Válasszunk moduláris készüléket! Ez sem egyszerű eset, de megjelentek már olyan készülékek, amik szándékosan alkatrészekre bonthatók és alkatrészenként javíthatók. A leghíresebb a Fairphone-mobiltelefon, de mások is akadnak.
5. Béreljünk! Különösen nagyobb eszközöket (pl. ágaprító, fűrészgép, nagy teljesítményű porszívó) egyszerűbb is bérelni vagy közösségben megvásárolni és közösen használni az adott gépet (lásd még a beszerzéseink zöldítéséről és a tárgymegosztásról szóló alfejezeteket) → tárgymegosztás, → beszerzéseink zöldítése . 

• Válasszunk szolgáltatást a termék helyett! Magyarországon ez nem túl elterjedt, de az angolszász világban alig találunk magántulajdonú mosógépet – az emberek ehelyett mosodába hordják a ruháikat. Miért ne választhatnánk mi is ezt a lehetőséget akár a mosással, akár más háztartási eszközünkkel (pl. telefon, laptop) kapcsolatban? → Olvass utána! 

 

Kevesebb elektronikai/digitális eszközt a mindennapjainkba!

„Teremtésünktől fogva munkára hívattunk. Nem szabad arra törekedni, hogy a technológiai fejlődés egyre nagyobb mértékben felváltsa az emberi munkát, mert azzal az emberiség önmagának okozna kárt. A munka szükségszerű, hozzátartozik az élet értelméhez ezen a földön, út az éretté váláshoz, az emberi kibontakozáshoz és a személyes önmegvalósításhoz.” (Ferenc pápa: Laudato si’. 128.)

Elektromos berendezéseink zöme a kényelmünket hivatott biztosítani. Dagasztógéppel gyúrjuk a tésztát, hogy ne kelljen fizikailag fáradnunk, ugyanakkor pénzt és időt nem kímélve edzőterembe járunk és súlyokat emelgetünk a szép szálkás bicepsz reményében. Benzines fűnyíróval vágjuk mértanira a gyepet (ami a légszennyezés, a fosszilis üzemanyag és a kistestű élőlények élőhelyének pusztítása miatt is környezetromboló), de a hiányzó testmozgás miatt kocogunk. Autóval közlekedünk háztól házig, és mélyen felháborodunk, ha nem a lakásunk bejáratánál, hanem 30 méterre találtunk parkolót – hazaérve pedig boldogan felpattanunk a szobabiciklire… Nem folytatjuk a sort.

 

Távolról ránézve a fejlett világbeli élet rendkívül logikátlan: drága pénzért és komoly erőforrások árán gépeket készítünk magunknak azért, hogy elvégezzék helyettünk a nehéz munkát, de a fizikai aktivitás hiánya visszájára fordul, beteggé tesz, így – jó esetben – sporttal pótoljuk a gépek miatt kieső mozgást. Úgy tűnik, a gépek mintha átvették volna felettünk az irányítást, ráadásul őrületes sok helyet el is foglalnak a háztartásunkban. Nézzünk rá az életünkre és vegyük észre, hol tudunk egyszerűsíteni, milyen kütyükre van valóban szükségünk, mit használunk rendszeresen – a többit bátran ajándékozzuk vagy adjuk el. Az áttekinthető háztartás és a jól végzett munka öröme lesz a díjunk.

 

„Nem gondolhatjuk, hogy fenntarthatunk egy másik kulturális paradigmát, miközben a technikát csak eszközként használjuk, mert mára a technokratikus paradigma olyannyira uralkodóvá vált, hogy nagyon nehéz eltekinteni az általa kínált lehetőségektől, és még nehezebb használni azokat anélkül, hogy e paradigma logikája uralkodna rajtunk. Kultúraellenessé vált, ha valaki olyan célokkal rendelkező életstílust választ, amelyek legalább részben függetlenek a technikától, annak költségeitől és globalizáló, tömegteremtő hatalmától.” (Ferenc pápa: Laudato si’. 108.)

Az e-hulladékról szóló fejezetben nem mehetünk el szó nélkül a digitális világ térnyerése mellett. Ahogy a Szentatya is felhívja rá a figyelmet, a technológia nagymértékben uralja a jelenlegi berendezkedésünket, és félő, hogy az eszközből irányító és az irányítóból eszköz válik. Manapság már rendkívül sok kutatási eredmény bizonyítja, hogy a digitális világ megváltoztatja az emberi – különösen a gyermeki – agy fiziológiáját is. Ebben a témába nem is kívánunk e helyen értekezni. Arra viszont buzdítunk minden katolikus Testvérünket, hogy igyekezzen életét (digitális) zajmentesíteni, lassítani, hogy életünk minden vonatkozásában méltó követői legyünk Krisztusnak.